Sajnos pont lemaradtam az idei Eurovíziós Dalfesztivál döntőjéről. De mindkét elődöntőt láttam, így csupán az alapból döntős nagyhatalmak produkciói után kellett utánanéznem. Amúgy már itt felmerül benne ma kérdés, biztos hogy igazságos ez így? Csak azért mert ők alapították a dalfesztivált? Ez olyan mintha a görögöknek nem kéne kvalifikálni magukat az olimpiára. A másik szintén felmerülő kétség bennem akkor merült fel, amikor megtudtam, hogy Németországot ismét a tavalyi győztes, Lena képviseli. Persze nem ment vele sokra, de hát akkor is…
Számomra már az elején nyilvánvaló volt, hogy az általunk közkedvelt és nagyra tartott Wolf Kati nem lesz ott az élmezőnyben, akármennyire jó is. És láss csodát! Kati ugyan bejutott a döntőbe, de a tegnapi finálé már nem a mi szájízünknek megfelelően alakult. Kati a 25 döntős versenyzőből, a 22. helyen végzett. Pedig az előzetes hírek után bizakodóan álltunk a dologhoz, miszerint Wolf Kati, What About My Dreams? c. dala óriási kedvenc a kontinensen. De ébredjünk fel! Régóta köztudott, hogy a dalfesztivál nem a tehetségről, jóval inkább az országok közötti szimpátiáról szól. De jobb, ha ebbe nem megyünk bele. Felesleges a múlttal és az országok politikai kapcsolataival foglalkozni. Ez egy ilyen játék!
Az viszont tény, hogy legtöbbször nem a legjobbnak vélt, legtehetségesebb induló nyer. Voltak kiváló hangú énekesek, lenyűgöző produkciók. És sokan nem fogtok szimpatizálni most velem és a kijelentésemmel, de Wolf Kati produkciójánál sokkal jobbak is voltak. Természetesen szurkoltam neki és kiválóan helyt állt, de legyünk őszinték, nem volt ez az előadás annyira tökéletes. Valamint kicsit lehetett volna dinamikusabb a színpadi jelenlét. Az biztos, hogy a végül első helyen végző azerbajdzsáni páros sem a legkimagaslóbb fellép volt a dalversenyen. Idén mégis ők győztek, így Ell és Nikki párosának, és a Running Scared c. dalnak köszönhetően jövőre Baku városában kerülhet megrendezésre a megmérettetés. A megmérettetés, ahol mi ismételten nem veszünk részt. Azon is meglepődtem, hogy a 2009-es brit X Factor szemetesládájában landoló ír, Jedward szánalmasan rossz és minősíthetetlen produkcióval is a 8. helyig jutott. Valamint személyes kedvencem, a svájci Anna Rossinelli, egy remek és vidám dallal az utolsó helyen végzett. Megint csak kíváncsi leszek, hányan maradnak benne az európai zenei élet krémjében az első 10 helyezettből…
