Ahogy ígértem jöjjön most heti zenei tehetségkutató elemzésem! Szóval az elmúlt három napban végignéztem mindhárom zenei tehetségkutatót és hát igen vegyesek az érzelmeim. Kezdem a brit X Factorral, amiről már sokat nem is kell beszélnem, ugyanis már sokszor bizonyított, és a gyenge első adás után, végre hozta a formáját és egy igen színvonalas műsorral jelentkezett. A válogató kiemelkedő egyéniségei közé tartozik az 50 éves Tesco alkalmazott, Mary Byrne, a jól szituált The Reason nevű fiúbanda és a zárkózott és kissé bátortalant festő, Matt Cardle. Utóbbi elnyerte nálam a szombati adás kedvence címet.
Szombaton nagy várakozások után debütált végre az itthoni X Faktor is. Azt kell mondjam, hogy így elsőre nem is olyan rossz. A technikai dolgokon (effektek, vágások, sztori) van még bőven mit javítani, de még így is sokkal dinamikusabb és élvezhetőbb a műsor, mint a konkurens Megasztár. Jó látni, hogy van élet a műsorban, valamint azt is, hogy itt végre nem az agyalágyult önjelölt énekesre helyezik a hangsúlyt. Végre hallhattunk olyan előadókat, akiket szívesen hallgattam volna még. Persze azért nem tökéletesek az előadások, na de ez mégis egy zenei tehetségkutató, nem befutott sztárokat keresünk! Az est legjobbja szerintem Muri Enikő volt Kelly Clarkson klasszikusával, de a számtalan tehetségből kiemelkedő volt még számomra Shodeinde Dorottya és Németh Katica is. Egy valami azonban volt, amitől a falnak megyek, ha még egyszer látom! Mégpedig ezek a zsűri forgatókönyvszerűen megrendezett reakciói. Azok a mű-csodálkozások, eljátszott megdöbbenések és az állandó bulizási hajlam, azaz nehogy 10 másodpercig a fenekünkön üljünk! Állandóan tapsoljunk ütemre emberek! Mondjuk, ebben még van is valami, ugyanis a közönség általában igen fapofával és unottan veszi tudomásul, hogy itt valaki tényleg tud énekelni. Szóval, ha a zsűri és a közönség változtat a hozzáállásán, egész jó dolog sülhet még ki ebből!
Megasztár: No Comment! Lehet persze kicsit elfogult vagyok, de már öt adás óta ugyanaz az unalmas műsormenet, egy-két gyenge poén effekttel megfűszerezve. Az időnként bejátszott vuvuzela hangnak nem tudom például mi értelme van, örültem hogy végre nem hallom, hát tessék! A másik pedig az, hogy még mindig nem a tehetségekre van kiélezve a műsor, hanem a sok majomra, akik annyira hülyék, vagy annyira unatkoznak, hogy feltétlenül a tv-ben kell szerepelniük. Egy ideig persze vicces a dolog, de végül is ez egy zenei tehetségkutató lenne vagy mi…
Aztán meg úgy látom vagy kisgyermekek (10-13éves), vagy 50 év felettiek szerepelnek inkább. Hol van a köztes korosztály? Vannak persze a gyerekek között is tehetségek, de 16 év alatt szerintem még igen korai egy ilyenbe belevágni, még ha jó hangja is van a csemetének. Ennek ellenére az adás kellemes csalódása számomra egy 14 esztendős lány, Arustei Andrea előadása volt. Róla szerintem még hallani fogunk!
Egyébként a hétvégén az X Faktor nagyon csúnyán elverte a Megasztárt. Csupán úgy kb. 700 ezerrel többen nézték a frissen debütáló showt. Úgyhogy hajrá TV2, van min javítani. Remélhetőleg a középdöntők már színvonalasabbak lesznek! Folyt. Köv.
