A tavalyi esztendő nagy meglepetése volt Lana Del Rey, aki egyszer csak megjelent a zenei közéletben és máris rengetegen ismertük a nevét. Pedig előtte nem igazán tudtunk róla semmit. Mondjuk számomra még mindig rejtély, hogy miért került ennyire a figyelem középpontjába, hiszen annyira nagy újdonságot nem hozott az aktuális zenébe. Búskomor hangja és monoton lassú dalai inkább az érpattintás felé terelik az egyszeri zenehallgatót, mint az élvezetek felé, na de hát kinek a pap... Tény hogy a hölgyemény tavaly megjelent dalai sikeresen landoltak a zenei listákon és a mi telefonjainkon is. Lana Del Rey újra kiadta nagy sikerű Born To Die című albumát, melyen új dalok is helyet kaptak. De olyan újdonságokkal is elrukkolt mostanság, mint például a Burning Desire és a Chelsea Hotel No. 2.
Az elmúlt időszakban hallottunk sok mindent Lana Del Rey személyéről. Jót is, rosszat is. Azt, hogy melyik igaz, ki-ki maga döntse el, de az azonban biztos, hogy van valami misztikum körülötte, amivel az ujja köré csavarja a hallgatóságot. Ahogyan azt már írtam is korábban egészen bizonyos, hogy a fiatal amerikai énekesnő felbukkanása új színt hozott a modernkori zene langyos állóvízébe. Mostanra talán azok is elfogadták Lana létezését, akik először hitetlenkedve hallgatták a világszerte népszerűvé vált Video Games és Born To Die című dalait. Az pedig hogy az énekesnő személye mennyire kitalált és mennyire marketingfogás, talán már nem is fontos. A búskomor hangulatú, lassú dalok és az énekesnő által elkészített múltidéző klipek, új utat nyitottak a zenében. Legalábbis egy olyan utat, amit nehéz pontosan körülírni. Mert kimagaslóan újat Lana Del Rey egyáltalán nem mutatott. Valamiért mégis különleges és lenyűgöző a világ számára.
Born To Die c. második nagylemezével megalapozta helyét a zenében. Sokaknak feltűnhet az iménti mondatban a második szó. Ez pedig így van! Lana Del Rey 2010-ben jelentette meg első albumát, akkor azonban szépen szólva még a kutya sem volt kíváncsi rá. Aztán jött a Born To Die, ami mindent megváltoztatott. Az elmúlt időszakban számos dal és klip jelent meg az énekesnőtől, összesen tíz zenei videót gyártott eddig. A szóban forgó nagylemez pedig olyannyira sikeres volt, hogy újra kiadásra került Born to Die - Paradise Edition címen. Bár egyes források szerint a Paradise csupán egy EP, amely tavaly novemberben érkezett, és csak egy bővített változaton szerepelnek a korábbi felvételek.
A lényeg, hogy több újdonsággal is bővül Lana repertoárja. Ilyen például a márciusban kiadott promóciós single, a Burning Desire. A dal mellé természetesen klip is készült, ami a felvétellel együtt a Jaguar F-Type kampányának részeként szolgál. Szokásos szomorkás indie felvétel, de már megszokhattuk. Éppen olyan, mint a múlt héten bemutatott Chelsea Hotel No. 2 A tipikusan Lana Del Rey stílusban előadott dal nem a Born To Die és nem is a Paradise része, hanem egy 1967-es Leonard Cohen dal feldolgozása. A felvétel eredetileg két szerelmes történetét, Cohen és Janis Joplin szerelmét meséli el. A dal igazán passzol az énekesnőhöz, ahogyan az elkészített zenei videó is hozza a már jól bevált régi vintage és dark elemeket. Így másodszori hallgatás után is inkább ülök be a sarokba szomorkodni, mint hogy újabb cikket írjak Lana Del Rey-ről. Kíváncsi volnék milyen volna, ha egyszer más stílusban is kipróbálná magát!
