A minap olvastam egy cikket arról, hogy Rihanna napjaink legismertebb és legsikeresebb popsztárja. Ezt már többször ecseteltem én is az utóbbi időben és még most is hasonlóan vélekedem a szemünk láttára felnövő barbadosi énekesnőről. De! És igen, itt jön az a bizonyos de! De lassan kezdek ráunni a minden év novemberében piacra dobott Rihanna albumokra. Valahogy úgy érzem már egy ideje, hogy a mennyiség szépen a minőség rovására fog menni. Egyáltalán minek egy albumról szinte mindent dalt kislemezként kiadni, vagy mi szükség van az állandósulni látszó David Guetta műzenére a legutóbbi nagylemezeken? És egyáltalán mi szükség van az Unapologetic-ra? Gondolom a rajongók most a fejüket fogják és felhúzott szemöldökkel kattintanak a bezárás gombra, de azt hiszem ezen nincs mit szépíteni. Rihanna unalmassá vált! Az új korong a már-már kínosan idegesítő Diamonds című slágeren kívül tartalmaz még 13 másikat is... És valljuk be magunknak, hogy volt ettől jobb is! Jóval jobb is! Azt pedig hogy Roli hogyan vélekedik Rihanna legújabb dalválogatásáról, kiderül a Tovább után!
1. Fresh Out The Runway
Mikor Rihanna megjelentette Diamonds kislemezét, mindenki valami új, valami más stílusú albumra számított. Meglehet, hogy a Diamonds más, de az Unapologetic első dala, a Fresh Out The Runway ugyanazt a vonalat követi, amit még 2010-ben megkezdett az énekesnő Loud című albumával. Tehát a FOTR egy tucatzene! Producere nem kisebb név, mint David Guetta volt, így már sejthetjük mire számíthatunk ha meghallgatjuk a munkájuk újabb gyümölcsét. Autotune "tuctuc", ilyen már volt számos alkalommal... RiRi, lepj már meg minket!
2. Diamonds
No igen, ez az a zene, amire legtöbben felkaptuk a fejünket! Hogy miért? Tökre nem ilyet vártuk! Főleg nem debütáló dalként egy friss albumról! A Loud-ról jött elsőként az Only Girl (In The World), a Talk That Talk-ról a We Found Love, mindegyik erőteljes mainstream muzsika, aztán most itt van nekünk a Diamonds, ami inkább hajaz egy felturbózott balladára, mintsem kommersz clubzenére. A fogadtatása remek volt, sokat dobott rajta az ausztrál művésznő, Sia által írt dalszöveg és lefogadom, hogy az elkövetkező időszakban is a slágerlisták élén fog ragyogni, mint egy gyémánt!
3. Numb (feat. Eminem)
Ki ne emlékezne még Eminem 2010-es legnagyobb dobására, a Love The Way You Lie-ra, amit Rihannával közösen vettek fel?! Az valami hihetetlen, a slágerlistákat hetekig ostromolta, minden 3. ember mobilja a következőképp szólalt meg: "Just gonna stand there and watch me burn". A sikereken felbuzdulva Rihanna is elkészítette a saját zongora verzióját, egy teljesen új dalszöveggel, csak a refrén maradt. Nemes egyszerűséggel a Love The Way You Lie Part 2 címet kapta és a 2010-es Loud albumára került. Most a Numb-ot hallgatom és nem értem, mi ez a "esz a er"? Dögunalom az egész, a zenei alap meg idegölő. Eminem része még oké, de a többi emészthetetlen. Annyira erőltetett, totális mellényúlás!
4. Pour It Up
Nos, ez a Pour It Up. Csak hallgatom, és arra gondolok, hogy ezt most komolyan gondolták? Mégis mi motiválta őket a dal elkészítésekor? És az albumra másolásakor? Borzalom! Ez is csak egy "ezzel is több" zene. Inkább adott volna ki egy 9-10 számos lemezt, mint egy rakás szennyel megtömött akármit. Csak elvetemült rajongóknak ajánlom!
5. Loveeeeeee Song (feat. Future)
Megláttam a címet és sokkolt! Minek nyújtják az e betűt, hiszen nem is ejtjük?! Hát azért, mert betűzik: "el, ó, ví, ííííí". Így már logikus. Közreműködő rapper ezúttal Future. Ne ess kétségbe, ha nem mond semmit a neve! Nekem sem! Future (polg. neve: Nayvadius Cash) egy 27 éves feltörekvő rapper Atlantából. Qz év áprilisában jelent meg bemutatkozó albuma, a Pluto. De térjünk vissza egy kicsit a dalra! A Loveeeeeee Song egy andalgós r&b szám, finom ütemekkel tarkítva. Future hangja elég jó, feldobja a dalt!
6. Jump
Mondanám, hogy a Jump egy átlagos zene, de az eddig hallott dalok után már kiemelkedővé válik. Sőt, egész jó, fülbemászó dallama van és a dubstep szerelmeseinek kedvez.
Próbálnék még valami értelmeset is kipréselni magamból de nem igazán megy...
7. Right Now (feat. David Guetta)
Végre egy üde színfolt a korongon! A David Guetta által szerzett Right Now egy tipikus dance zene, túl sokat nem mondó szöveggel, ám de szerethető hangzásvilággal. Mivel eddig még nem találkoztam igazi slágergyanús szerzeménnyel a lemezen, így ezt a kompozíciót tudnám elképzelni egy olyan kislemeznek, ami jó eséllyel indulna a slágerlistákon, meghódítva a partizó fiatalságot. Ha másért nem, legalább a felsorolt érvekért érdemes Guettával dolgozni és jó döntés lenne, ha kiadnák.
8. What Now
Hogyan is jellemezzem ezt a számot? Ha nem lenne ennyire erős a zenei alap, egy lírikus ballada is lehetne akár, de így, bár kevésbé melankolikus, nem érezhető át a dal annyira, amennyire kellene. A What Now egy kellemes meglepetés volt ennyi töltelék után. Igaz, a régebbi, lassabb slágerei nyomába sem érhet, gondolok itt a Russian Roulette-re vagy az Unfaithful-ra, de az Unapologetic eddig hallott dalaihoz hasonlítva elég erős szám! És végre idézni is lehet, avagy most már súlya is van a szavainak: "Nem kellene sírnom, a könnyek a gyengéknek való, napról napra erősebb vagyok, de azt kell mondjam, valami még hiányzik".
9. Stay (feat. Mikky Ekko)
Micsoda közreműködők! Egy ismeretlen rapper, Future és most egy bizonyos Mikky Ekko, akiről hiába próbáltam valami érdemleges infót keresni, nem találtam! De ez már tényleg egy hamisíthatatlan ballada, gyönyörű zongorajátékkal. Ha hihetünk a pletykáknak, a Stay lesz a soron következő kislemez és jövő január vége felé várható a megjelenése, de erre én nem vennék mérget!
10. Nobody's Business (feat. Chris Brown)
Ez a szám jó példa arra, hogyan adjuk el egy unalmassá és érdektelenné vált páros még unalmasabb dalát! Szúrj bele egy mondatot egy legendás előadó dalából és kész is!
Így tett Rihanna is a Chris Brownal közös Nobody's Business-szel: egy Michael Jackson dalból, a The Way You Make Me Feel-ből kimásoltak egy bizonyos mondatot: "It Aint nobodys business, just mine and my baby." Ettől szerintem még nem lett több, de inkább legyen egy ilyen együttműködése a párnak, mint egy Birthday Cake-hez hasonló agymenés.
Egyébként Rihanna nem először kölcsönözte Michael szövegét, a 2007-es Dont Stop The Music-jében felcsendült a király Wanna Be Startin Something pár sora.
11. Love Without Tragedy/Mother Mary
Érdekes lett ez a zene! Először is, majdnem 7 perces! Ezzel túlszárnyalta eddigi leghosszabb számát, a 6:04 perces Cold Case Love-ot. Másodszor pedig ez két külön dal egyben!
A Love Without Tragedy ugyan hihetetlenül populáris és remek dal, sajnos 2 percnél tovább nem tart, itt átvált a Mother Mary-re. Kérdés, hogy ez hogy alakult így? Az a gyanúm, hogy volt a Mother Mary teljes hosszában, a LWT meg félbehagyott verzióban. Talán nem akarták eljátszani azt, amit a Birthday Cake-kel anno, hogy félkész állapotban kerül a cd-re, így hát hozzágyúrták a Mother Mary-hez. De ez csak az én véleményem. A végeredmény hallgathatóra sikeredett és ez a lényeg!
12. Get It Over With
Az változó, hogy kinek mi tetszik meg egy dalban, a szöveg, a zene, esetleg a dallama. Nos, én ebben semmi extrát nem találok, egy kis pluszt amitől még jobb lehet. Ez egy akusztikus vonalat próbál követni, nincs dübörgés benne, viszont kitörés sincs. Elindul egy irányba és úgy marad. Kicsit sem tetszik a szám, de mentségére szóljon, hogy a vokalisták jó munkát végeztek.
13. No Love Allowed
Egy picit, de tényleg egy picit Man Down beütése van ennek a tracknek, reggae hangzású és az előző számhoz, a Get It Over With-hez hasonlóan ez is egyhangú. Ha egy kidolgozottabb zenét kapott volna, még jó is lenne, mert a dallama, az rendben van. De így csak a béka feneke alatt van.
14. Lost In Paradise
A Lost In Paradise dalszerzője a fiatal Labirinth volt, ez talán érezhető is a zenén. Mégsem alkotott valami hatalmasat! Záródalnak nem rossz az album végére, de kissé lehangoló, hogy ettől jobbak nem igazán vannak az albumon, talán 2-3.
Az album végére értünk és keserű szájízzel zárom soraimat. Talán a legrosszabb Rihanna albumhoz volt szerencsém. Mielőtt bárki is megkövezne, el kell mondjam, hogy nagyon szeretem a barbadosi pacsirtát, nem akarom szándékosan lehúzni, de nagyon amatőr lett az Unapologetic. Azért vele kapcsolatban többet vártam. Remélem, ha majd nem lesz sikere a korongnak, elgondolkodnak azon, hogy talán nem kéne évente, futószalagról dobálni ki az igénytelen munkát, ami leginkább ennél a lemeznél mutatkozott meg. Tessék szépen minimum két évre eltűnni Riri és egy igényesebb anyaggal visszatérni, mert ez a hetedik album, az Unapologetic kicsit sem az!
Roli
