2010 tavaszán írtam először és utoljára az egykor egészen nagy szenzációnak számító Green Day nevű zenekarról. Azt hiszem, aki valaha is hallgatott már pop rockot, annak nem kell bemutatnom az 1987-ben megalakult formációt. Első albumuk 1990-ben került bemutatásra, de ekkor még nem sokan ismerték a háromtagú bandát. Számomra talán az 1995-ös When I Come Around című dal volt az első amit megismertem Billy Joe Armstrongéktól. Aztán szépen lassan készültek az új dalok, az újabb albumok, melyekkel punk rock és pop rock kedvelőket sikerült megnyerniük. Ők voltak a tipikus amerikai "garázszenekar" akikre minden gimis banda hasonlítani akart. Mégis kellett majdnem tíz év még ahhoz, hogy a Green Day a csúcsra jusson. 2004-ben készült el az American Idiot című nagylemez melyről olyan slágerek váltak világhírűvé, mint a Boulevard Of Broken Dreams, a Wake Me Up When September Ends vagy éppen a címadó American Idiot. Ezek a dalok még ma is közkedvelt felvételeknek számítanak. Nem hiába nem sikerült az akkori sikereket felülmúlni.
Legutóbb 2009 májusában jelent meg új Green Day album. Ez volt a 21st Century Breakdown c. nagylemez melyről leginkább a 21 Guns és a Know Your Enemy vált ismertté. A fiúk egészen mostanáig nem jelentkeztek újdonságokkal, hamarosan azonban egy lemeztrilógiával rukkolnak elő. A három album az ¡Uno! ¡Dos! és ¡Tré! címeket viseli majd,. Az első szeptember 25-én, a második november közepén lát napvilágot. A harmadik rész pedig jövő januárra várható. Az ¡Uno! c. nagylemez a kilencedik lesz a Green Day diszkorgráfiájában. Eddig két dal jelent meg a készülő nagylemezről. Az Oh Love júliusban, a Kill The DJ pedig augusztus 14-én.
Minket most az első kislemez érdekel jobban, hiszen a napokban került bemutatásra a felvétel zenei videója. A dal... hát milyen szót is használjak rá? Talán az unalmas vagy a középszerű a helyes kifejezés. Persze lehet sikeres slágergyanús felvétel belőle, de sehol sem érzem a korábbi Green Day slágerek dinamikáját benne. Pedig az együttes tagjai szerint jelenleg a legkreatívabb, legtermékenyebb korszakukat élik. Ez persze lehet igaz is, csak a mennyiség nehogy a minőség javára menjen, mert fél év leforgása alatt három albumot kiadni nem kis dolog. Na de az Oh Love csupán az első híradója a lemeztrilógiának és bízunk benne hogy lesz még jobb is. Bár én valamiért azt érzem nem sok van már a srácokban és a 2004-es aktivitást és sikert nem lesz egyszerű utolérni. De hát ők is öregszenek, ezt fogadjuk el! Most pedig barátkozzunk a dallal és a klippel!
