Az előző két kiadott kismelezénél kissé lehúztam szegény Nelly Furtado-t. Ahogyan azt már írtam is a korábbiakban, a portugál-kanadai énekesnő hat év elteltével ad ki újabb angol nyelvű albumot. A The Spirit Indestructible címet viselő nagylemez a tervezett megjelenéstől később, valójában szeptember 14-én jelent meg. Az album első dalaként a Big Hoops (Bigger the Better) vált közkinccsé még áprilisban, ami nem nyerte el sem az én, sem a többség tetszését. Ezt követte július 31-én a Spirit Indestructible c. felvétel, ami már jóval fülbemászóbb és kedvelhetőbb volt, mint elődje. Valami azonban mégis hiányzott belőle. Talán a régi Nelly Furtado, a dinamika, az a zenei különlegesség, amit az énekesnőtől a múltban is megszokhattunk. Pedig az ígéretek alapján az új lemez stílusban és hangzásban elvileg hasonlít az énekesnő 2000-es debütáló albumához a Whoa Nelly! c. nagylemezhez.
Nelly Furtado a mai napon jelentette meg ötödik albumának harmadik kislemezdalát. Őszintén szólva azt vártam, hogy a Parking Lot címet viselő újdonság folytatja az erőlködő, és a régi sikereket hajhászó zenei próbálkozást. De csalódnom kellett. Ezúttal azonban pozitívan. Nelly Furatado legújabb dala az eddigi legjobb szerzemény a The Spirit Indestructible c. albumról. Ez a dal már abszolút élvezhető, többször meghallgatható. Megvan benne az a fajta különlegesség, amitől oly egyedivé vált anno Furtado néhány korábbi dala. Néha az az érzése az embernek hogy a dallamok egyáltalán nincsenek a helyükön és egyfajta kusza hangtébolyba keveredtünk, amit ütemes dobolás kísér. De talán épp ez adja a dalhoz azt a csipetnyi különlegességet, amiért érdemes meghallgatni. A klip a kislemezzel együtt debütált a mai napon. A sötét színekben domináló klipben főként a táncos koreográfia és a fények hatása kapta a szerepet. Valamint természetesen a még mindig remek formában lévő Nelly Furtado.